Ady Endre Verseinek Elemzése

Ady Endre- A fekete zongora

                                                                                                            Elemzés:

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.                            Halmozás, fokozás, megszemélyesítés.      Fusson, akinek nincs bora,                                          Mámor.

Ez a fekete zongora.                                                     A költészet szimbóluma.

Vak mestere tépi, cibálja,                                             Ady. Erőszakos cselekedetek, szinte  

                                                                                        kínozza a hangszert.

Ez az Élet melódiája.

Ez a fekete zongora.                                                   Szimbolika, jelképezi a halált, a                                                                                                            betegséget és a depressziót. A költészet 

                                                                                      jelképe.

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,                                              Új stílus, erős jelzőket akar használni.

Ez mind, mind: ez a zongora.

Boros, bolond szivemnek vére                                Alliteráció.

Kiömlik az ő ütemére.

Ez a fekete zongora.

                                                                                     Keletkezése: 1907

                                                                                     Szimbolista vers.

Ady Endre: El a faluból

                                                                                                        Elemzés:

A kis harang régi,

Mely belezúg a csöndbe,

A szürkeség a régi,

Fölévirít a tavasz.

Minden, minden a régi,                                                  ismétlés

De én hol élek, járok?

Nem voltam ilyen messze,

Nem voltam soha, soha.                                              ismétlés

Belehalok, ha mondják,                                                költői túlzás

Hogy én itt szálltam útra,

Megtagadom a csókot,

Amely útra indított.

Én a bolond zajnak,

Én a cifra Városnak                                                    ismétlés 

Vagyok a kóbor lelke,

Ne gyalázz meg hát, falu.

Óh, kapj fel innen, Város,

Ragadj el innen Város:                                                    ismétlés

Kik messze kiröpültek,

Sohse térjenek haza.

                                                                                      Keletkezése: 1906

                                                                                      Nagy ellentétek találhatóak benne.

Ady Endre: Hazamegyek a falumba

                                                                                                  Elemzés:

Szigorú szeme meg se rebben,                                    alliteráció

Falu még nem várt kegyesebben

Városi bujdosóra.

Titkos hálóit értem szőtte

S hogyha leborulok előtte,

Bűneim elfelejti.

Vagyok tékozló és eretnek,

De ott engem szánnak, szeretnek.                            alliteráció

Engem az én falum vár.

Mintha pendelyben látnak ujra                                  hasonlat

S nem elnyűve és megsárgulva,

Látom, hogy mosolyog rám.                                      megszemélyesítés

Majd szól: Én gyermekem, pihenj el,

Békülj meg az én ős szivemmel

S borulj erős vállamra.

Csicsítgat, csittít, csókol, altat                                alliteráció, fokozás, babusgatás

S szent, békés, falusi hatalmak

Ülnek majd szivemre.

S mint kit az édesanyja vert meg,

Kisírt, szegény, elfáradt gyermek,

Úgy alszom el örökre.

                                                                                     Keletkezési idő: 1907

                                                                                     Nagy ellentétek találhatóak benne

                                                                                     A falu beszél hozzá, itt akar meghalni.